A frászt hozta rám minden érzelmet nélkülöző tekintete, monoton hangja és a tény, hogy a sok plasztikai műtéttől nem tudja összezárni az ajkait. Persze ennek is megvan a maga bája: legalább volt valami ijesztő a filmben. Demi sec franciául annyit tesz: félszáraz. Ez a közepes szóvicc pedig tökéletesen jellemzi a filmet.
Felkapott regényíró hölgy átszellemülten pötyög írógépén, gyermeke pedig önfeledten játszik a patakparton. Az idilli képet tetézi, hogy Demi az írás befejeztével falatnyi kötényt csap maga elé, és afféle, Stahl Judit-os, "kézzel turkálok a kajában én, a barna démon" módszerrel összerittyent egy családi vacsit. Ám amikor asztalhoz hívja csemetéjét, egy mókásra sikeredett hisztériás roham keretében konstatálnia kell: egyetlen fia vízbefúlt, egy beszélő "Eksön Men" figura pedig vészjósló mondattal mintegy előrevetíti a film cselekményét. "Elkaplak, akárhol is vagy!" (Itt még nem sejtettem, hogy a filmben ő lesz a leghitelesebb színészileg.) Demi elutazik, hogy egy elhagyatott tengerparti házban találjon békét. Képbe kerül a holdvilágképű halottlátó lány, a minden értelemben szellemes világítótoronyőr, és a halott gyermek is egyre gyakrabban jár rá a hűtőre, főhősnőnk pedig kezdi elveszíteni józan ítélőképességét.
Ez a film nagyjából annyira hitchcocki, mint mondjuk a Szomszédok 649. epizódja.